Búcsú Kő Pál szobrászművésztől

Kedves Mester!

Mély megrendüléssel fogadtuk halálhíredet.

Tudtuk, hogy betegséggel küzdesz, de bizakodtunk abban, hogy legyőzöd a gyilkos kórt.

De nem így történt.

Őszintén sajnálom, hogy nem tudtam személyesen elköszönni Tőled!

Hogy mit jelentettél számunkra, különösen számomra?

Egy barátot, egy támogatót, akihez szerény személyemet mérni sem lehet.

Aki nem dicsekedett azzal, hogy mennyi kitüntetése van, bár büszke volt rá, hanem akiből tisztelet, nagylelkűség áradt minden embertársa felé.

Aki nemesi egyszerűséggel éltél szeretett városodban, akinek mindenkihez volt jó szava. Művészi, emberi nagyságodat mutatja a családodhoz való töretlen ragaszkodás, a Jóistenbe vetett hited, a barátaidhoz intézett szép gondolataid, a segítőkészség.

Nem felejtem el az iskolánkba tett látogatásaidat, az iskolai ünnepségen átadott díjaidat, amivel megtiszteltél Bennünket és közösségünket. Gyönyörű plakettet készítettél és ajánlottál fel az arra érdemes tanulóinknak, melyet Te magad adtál át minden ballagáson.

Jellegzetes hanghordozásod most is fülemben cseng, ahogy iskolánkba lépve köszöntesz bennünket, és egy „barátságos kávé” mellett beszélgetünk a családról, a művészetről, a városról.

A „Gyermekmosoly” vigyázza örök álmodat, nyugodj békében!

 

A Szent Gellért katolikus Általános Iskola és Óvoda közössége nevében

Bódor Istvánné

június 11, 2020