Hősök nyomában – Nyugat-felvidéki vártúra-Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek

1.nap: 2018. 05. 22.

Május 22-én, kedden megkezdtük utunkat Szlovákiába, pontosabban olyan területeire, melyek egykor Magyarországhoz tartoztak. Hozzánk, hevesi hetedikesekhez csatlakoztak a boconádi tagiskola diákjai, és Pélyről is ketten.

Az indulás után, pár hosszabb-rövidebb pihenőt – ha úgy esett, kényszerpihenőt – beiktatva ez volt az első valódi megállónk. Somorjaegy kis település, a magyar-szlovák határtól nem messze, melyen belül egy iskolába, ami a Corvin Mátyásnevet viselte. Az ott tanuló velünk egykorú diákok egy kiselőadást tartottak nekünk, melyben bemutatták az iskolájukat, s a városukat is. Megtudtuk, hogy a magyar nyelvű iskola mellett van egy szlovák nyelvű is a településen, s érdekességképpen még azt is elmondták, hogy a város 60-70 százalékban magyarlakta.

Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk is, aki a négy nap alatt végig velünk tartott.

Az iskola után Pozsonyon keresztülmenve – és szétnézve a Duna partjain – Dévényvára mellett álltunk meg, melyet körbesétáltunk, megnézve szinte minden oldalról. A Dunán keresztülnézve még Ausztriát is láttuk, amit a telefonszolgáltató is készségesen a tudtunkra adott. Idegenvezetőnk, vagy ahogy a legtöbben nem hívták, Mihály bácsi csak úgy ontotta magából a szót a várról és annak történetéről. Egyik tornya apácatoronynak lett elnevezve, melynek érdekes története volt. Röviden megfogalmazva a vár jóképű birtoklója elutasítva a közelében élő csinosabbnál csinosabb és gazdagabbnál gazdagabb lányok ’udvarlását’ egy olyan lányt vett feleségül, akit az apja apácának adott. Nem mellesleg azért, mert folyton egymással álmodtak, majd egyszer csak megpillantották egymást, teljesen véletlenül… Ezt a szerelmet viszont a lány édesapja teljes mértékben ellenezte, ezért ráküldte a katonáit a várra, de mielőtt azok lerombolhatták volna az egészet, a lány és újdonsült férje leugrottak a toronyból a Dunába, hogy örökre együtt legyenek.

Utunk következő állomása a Dévénytől nem messze fekvő Pozsonyvolt, ami az ország fővárosa, 1848-ig pedig a Magyar Országgyűlés központja is volt. Pozsony történelme régre nyúlik vissza, virágzó korszaka pedig az 1526-os mohácsi csata utánra tehető.

Pozsony – vagy szlovákul Bratislava – teljesen más hangulatot adott, mint az itteni környezet, mint például Budapest.

Elsétáltunk a koronázó templomhoz, melyben rengeteg magyar királyt koronáztak annak idején, majd a városban sétáltunk, folyamatosan hallgatva az idegenvezető fontos megjegyzéseit, melyekből sosem fogyott ki.

A város szokatlanul kicsi főterén szabadidőt is kaptunk, mely alatt szétnéztünk a környéken, vagy épp ajándékokat vettünk, de népszerű volt például a fagyizás is.

Pozsonyt elhagyva a szállásunkhoz vettük az irányt, melyhez hamar el is érkeztünk. Innentől pedig a következő paravánon folytatódik a történetünk.

képek 1.nap

2.nap: 2018. 05. 23.

A második nap a Csitári hegyek természeti szépségeire ébredtünk Alsóbodokon. Erről a környékről származik az ,,A csitári hegyek alatt…” kezdetű népdal is.

A szállásunkon volt Gróf Esterházy János tiszteletére létesített múzeum. Megtekintettük az ő eltemetett hamvait, majd megkoszorúztuk a sírját a mártírpolitikusnak, aki még ma is ellentmondásos személy Szlovákiában és Magyarországon is.

Nyitránmiután megnéztük a gyönyörűszép Püspöki várat. Lefényképezkedtünk Szent II. János Pál pápa szobrának társaságában.

Nagyszombaton is gyűjtöttek magyar népdalokat. Például Kodály Zoltán, aki 1900-ban jeles eredménnyel végzett az ottani iskolában.

Délután megnéztük a III. Béla által épített Vöröskői-vár. Az épület többek között Csák Máté, II. Lajos, Szapolyai János és Pálfi Miklós, a törökverő tulajdonában is voltak. A Fugger család, akiknek a neve a fukar szóból ered, több évi is itt éltek. A vár egy hatalmas kvarckősziklán épült, ami a várpince padlóján ma is látható.

Kolonfalun megnéztünk egy tájházat, ami bemutatta az ott régen élt magyarok népviseletét, szokásait, szerszámaikat és bútoraikat.

képek 2.nap

képek 2.nap 2

3.nap: 2018. 05. 24.

Nagytapolcsányvárának romjai közvetlenül Kővárhely község felett tornyosulnak 525 m tengerszint feletti magasságban. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett a Csák nemzetség birtokán. Fantasztikus méreteivel nagyon elvarázsolt bennünket ez a vár is.

A Kárpát-medence legromantikusabb lovagvárába, abajmóci várkastélyba látogattunk. Mátyás király is tartott egykor itt országgyűlést. A vár nemcsak kívülről meseszép, de belső berendezéseit, kialakítását is érintetlenül őrizték meg évszázadokon át.

Besztercebánya: a Felvidék egyik legszebb bányavárosa. Sétáltunk a gyönyörűen felújított főterén, amelynek északi részéhez kapcsolódik a Várnegyed. Szabadidőben megkóstoltuk a helyi fagylaltot is.

Szállásunk a Körmöcbánya melletti Jánosréten, a Lúčky Oaza sv. Filipa Panzióban volt.

képek 3.nap

képek 3.nap 2

4.nap: 2018. 05. 25.

Az utolsó nap első programja a körmöcbányai pénzverde megtekintése volt, ami körülbelül 700 éve működik. Mátyás király korában is itt verték az aranyat és napjainkban is működik.

Ezután Selmecbányán folytattuk a kirándulást. Elsőként az Újvár épületét látogattuk meg, melynek másik neve Leányvár. A török haderő eszközeit és felszerelését bemutató kiállítást tekintettük meg.

Átsétáltunk az UNESCO Világörökség részét képező Selmecbánya városközpontján, majd felkerestük Petőfi Sándor emléktábláját az evangélikus líceum épületén.

Hazafelé „könnyes búcsút” vettünk az idegenvezetőtől.

képek 4.nap

18:15-kor hazaértünk. Annyira fáradtak voltunk, hogy emiatt elfelejtettük megköszönni a tanárainknak ezt a négy csodás napot.

KÖSZÖNJÜK!